Orbán Györgyre (1950–2025) emlékezünk

Megy haza az Úr
üres az utca
díszlet pár magányos lámpa
megy az Úr
fáradt árnyékát maga után húzza
minden lépés befelé
messze a hajnal közel az éjszaka
(Méliusz József nyomán Orbán György)

Egy díj

A Miatyánk Fesztivál alapítója, Orbán György (1950–2025) kultúraszervező munkásságáért posztumusz Pro Urbe Ferencváros díjat kapott Ferencváros Önkormányzatától. A díjat Orbán György özvegye, Szűcs Anikó vette át Baranyi Krisztina polgármestertől 2025. december 4-én.

Ennek kapcsán Ferencz Gabriella, a 9.tv szerkesztője így emlékezett Orbán Györgyre a Kilences magazin hasábjain:

Az alábbi videó pedig a 9.tv megemlékező bejátszása:

Egy emléktábla

2025. december 6-án az Uluval, a Kocsmaturistával közösen szervezett Ráday utcai séták törzsközönségéből való két ötletgazda emlékplakettet helyezett el a Bakáts téri templomkert egyik kockakövén, a Stróbl Alajos-féle Szent Ferenc-domborművel szemben. Így írt erről levelében a szervező Ulu:

A Ráday utca és a Bakáts tér kultúrkincse – ezt a titulust az egyik visszatérő túrázónk adta neki spontán. Rögtön mindenek felett igaznak éreztem, és a két plakettötletgazdával is egyetértünk ebben. Azért Orbán Gyuri, mert mindig hangosan és erővel tiltakozott, amikor Dr. Orbán Györgynek neveztem vagy így hivatkoztam rá. Megkérdeztem, hogy akkor hogy hívjam. – Gyuri – válaszolta. Éppen ezért ezt találom hitelesen az ő preferenciáival egyezőnek.

Egy kis ízelítő a közös kultúrkocsmatúrákból:

Ön- és családéletrajz (1997)

Molnár Adrienne interjúja nyomán (OHA, 693. szám, 1997. 10 ív és melléklet). In: Kőrösi Zsuzsanna – Molnár Adrienne: Titkokkal a lelkemben. Az ötvenhatos elítéltek gyermekeinek sorsa. Budapest: 1956-os Intézet, 2000. 232–234.

1950. november 13-án Nagykanizsán született. Az általános iskola elvégzése után a győri bencés gimnáziumban tanult. Bátyjával együtt kollégiumi fűtőként szerzett jövedelmükkel járultak hozzá az oktatás költségeihez. Jeles eredménnyel érettségizett, de mivel esélytelennek tartotta bekerülését az egyetemre, Budapesten kéziszedő szakmunkástanuló lett. Egy évvel később előfelvételivel bejutott a pécsi JPTE jogi karára, és tanulmányait egy év katonai szolgálat után kezdte meg, 1976-ban szerzett jogi diplomát. Egyetemistaként megnősült, három év múlva elvált, és egyedül nevelte a lányát. Tanulmányai mellett segédmunkásként dolgozott.

Az egyetem után gyámügyi előadó, majd 1984-ig a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége dél-dunántúli szervezetének a titkára volt. Értelmiségi kört, irodalmi, képzőművészeti és társadalomtörténeti vitasorozatokat szervezett. 1984–1987 között a nyíregyházi színház ügyvezető igazgatója, 1987–1988-ban a Pest Megyei Tanács művészeti főelőadója, majd a Színházi Intézet gazdasági igazgatója volt. 1991-tõl a Balassi Kiadó kereskedelmi igazgatója. 1988-ban tagja lett az MDF-nek, 1989-ben kilépett a pártból, és felhagyott a pártszerű politizálással. 1981-ben másodszor is megnősült, a felesége színházi asszisztens, majd ötvös. Egy lányuk és két fiuk van. Kezdeményezésére és a család anyagi támogatásával emléktáblát (Lengyel András képzőművész alkotása) helyeztek el az egykori nagykanizsai nemzetőrség székhelyének falán.

Apja, Orbán Nándor 1910-ben Kecskeméten pedagóguscsaládban született. A Ludovika Akadémián 1933-ban avatták hadnaggyá, majd Kecskeméten, később Budapesten szolgált segédtisztként. Kiváló sportoló volt, és több nemzetközi atlétikai versenyt nyert, az 1936-os berlini olimpián öttusában ötödik helyen végzett. 1940-ben alakulatával részt vett az északerdélyi bevonulásban. 1941-től Nagykanizsán szolgált századosi rangban, és a háború végéig harcolt. Négy hónapig tartó bolgár, majd szovjet hadifogság után, 1945-ben a Honvéd Igazoló Bizottság feltétel nélkül igazolta, de 1947-ben tartalékos állományba, 1948-ban pedig nyugállományba helyezték. Ezután Nagykanizsán volt önálló fuvarozó, majd segédmunkás. 1951 végén a kitelepítés elõl Balatonfenyvesre költözött a családjával, majd 1955-ben, amikor Somogysárdon az Állami Verseny Tenyésztelep ügető ménesének idomára lett, Somogyfajszra költöztek.

1956. október 27-én Somogysárdon megakadályozta, hogy a felvonuló tömeg bántalmazza a községi párttitkárt. Október 31-én a nemzeti bizottság vezetői Nagykanizsára hívták, és másnap megbízták a nemzetőrség parancsnoki tisztével. Legfontosabb feladatának a rend helyreállítását és az atrocitások elkerülését tekintette. November 5-én a nemzetőrség feloszlott, és a fegyvereket átadták a honvédségi laktanyának. 1957 januárjában letartóztatták. 1957. július 16-án a Zalaegerszegi Megyei Bíróság szervezkedés vezetésének vádjával első fokon tizenöt év börtönbüntetésre ítélte. 1958. január 24-én a Legfelsőbb Bíróság büntetésének időtartamát tíz évre csökkentette. 1963 áprilisában szabadult. Visszakerült a korábbi munkahelyére, majd 1964-ben a siófoki lovasiskola vezetője lett, de hamarosan elbocsátották, és folyamatos megfigyelés alatt tartották. Rövid ideig Győrben edző, majd nyugdíjazásáig a Balatonboglári Állami Gazdaságban szőlőmunkás volt. 1970-ben Budapestre költöztek, ahol lövészedző, majd múzeumi teremőr volt. 1981-ben halt meg.

Anyja, Virágháty Zsófia 1916-ban Vajdahunyadon (Románia) polgári családban született. A család 1921-ben Magyarországra menekült. Tanítóképzőt végzett, és miután 1938-ban férjhez ment, háztartásbeli volt. Férje letartóztatása után nem tudott elhelyezkedni, alkalmanként korrepetálást vállalt. Az ötgyermekes család az anyai nagyanya nyugdíjából élt. A hatóságok ki akarták lakoltatni őket egy romos kastélyban lévõ szolgálati lakásukból, de egy ügyvéd barátjuk közbenjárására sikerült ott maradniuk.

Testvérei: Zsófia (1939) osztályidegen származású lévén Zala megyében nem tanulhatott tovább, ezért Székesfehérváron végezte el a vasúti technikumot. Nándor (1941) a forradalom idején Nagykanizsán nemzetőr volt, 1957 januárjában osztálytársaival Jugoszláviába disszidált, jelenleg Londonban postás. Pál (1947) a győri bencés gimnáziumban érettségizett, késõbb Budapesten betûvésnök szakképesítést szerzett. Könyvesbolti eladó, aktív SZDSZ-es politikus. László (1953) a kecskeméti piarista gimnáziumban tanult, de két év után abbahagyta, gépkocsivezető, víz- és gázszerelő, majd színházi karbantartó lett Budapesten.

Szegő György: Orbán György emlékére

Az örökifjú Orbán György április 7-én elhunyt. 75 éves volt. De a búcsút nem tudom a kötelezőkkel kezdeni, annyira személyes volt „szakmai kapcsolatunk”. Ami 1979-ben indult, amikor pécsi kulturális guruként Gyuri Rajk Lászlóval együtt meghívott a Pécsi Ifjúsági Házba, hogy Fészek Klubos (tűrt) kiállításaink tovább élhessenek az akkor ott – éppen tőle is – pezsgő pécsi szellemi közegben. Nemsokára sokat beszélgettünk a Színházi Intézetben, ahol – sokak szerint igen meglepő módon – művészetpártoló gazdasági igazgató volt. Előtte ezt a szakmát művelte már a Nyíregyházi Színházban is. Majd a pécsi képzőművészet pártoló „tanácsi ember” habitusát gyakorolta a Pest Megyei Tanácsnál is. 1991-ben továbbállt a Színházi Intézettől: a könyvkiadásban és a -terjesztésben úttörő frissességgel vált antikapitalistává. A nyereség csak a 2. – az első, az ügy volt.

Így újra találkoztunk a Balassi Kiadóban, majd több mint egy évtizeden át – nap mint nap – a Ráday Könyvesházban, ahova albérlőként bevette építészfolyóirat-szerkesztőségünket. Tündéri házigazda volt. Eleinte – az itteni mellett – vezette a Ludwig Múzeum könyvesboltját is. A Ráday bolt alatti pinceteret lakhatóvá tette és ott nem csak a könyvbemutatókat, mindenféle más műfajt is meghonosított. Szervezte a Ráday Kultuccát (így, két c-vel), standja volt az Ünnepi Könyvhéten és a Frankfurti Könyvvásáron is (ide volt szerencsénk vele művész kollégákkal a Díszvendég Magyarország – 1999-es pályázatán csupán helyezést elérni. Mégis, nagyon élveztük a közös munkát, könyves, építész és a képzőművészek. Talán ebből nőtt ki – vagy lett párhuzamos szerelemmé – a Könyv Művész kiállítás-sorozat. A Vörösmarty tértől a régi Földalatti megállóin át a Stuttgarti Magyar Intézetig. Ott vele együtt európaiaknak kijáró tiszteletet kaptunk mi a művészek is. De itthon európai szellemű intézmények lettek a Balassi könyvesbolt és mellette már ott a Galéria is – a Margit krt. kanyarja és a varrógépjavító között.

Nagy vízióként – a legendás ferencvárosi polgármesterrel – az építészettől a városépítészet felé kormányoztuk a Ráday Kultuccát és benne a Könyvesházat. A Műszaki Egyetem Építész Kara tanárainak és hallgatóinak kiírt pályázattal próbáltuk az egész Belső-Ferencváros negyedet „kulturális fővárossá” alakítani. Papíron ez nagyon jól sikerült. Gyuri mindenesetre Rádayban is nyitott galériát a szomszéd üzlethelyiségben. Akkor, amikor az utcában – az általa szorgalmazott kartellnek is hála – több volt a kultúra, kiállítóhely és színház, mint a vendéglő és kocsma. Galériái példák, több általa kiadott fontos könyv etalonokká lettek.

Azután egyre nehezebb volt, a Ráday Könyvesház galériáját „valakik” fel is gyújtották. „Habent sua fata libelli”… Közben minden nap újravettük vele a 20. századi magyar történelmet – és abban azokat a rémségeket, amiket apáinknak meg kellett élniük. Orbán Gyurit mamájával és testvéreivel együtt Somogyba telepítették ki. Katonatiszt édesapja ’56 utáni ítéletét leülve, kiszabadulása után – a legutóbbi időkig fényesen csillogó „lovas” magyar öttusasport – lovaglás-trénereként máig élő legenda lett. Persze nem ezen, de sokszor vitatkoztunk, ám soha nem veszekedtünk igazán. Akkor és vele még vidáman lehetett politizálni. Szenvedélyes, de egyenes vitapartner volt. Ezért is, hogy néha igen eltérő nézeteink mégis közeledhettek a békebeli mintákhoz. Ebben biztosan segítségünkre volt Gyuri mély katolikus hite és vallásgyakorlatából (is) származó (de azért véges) türelme. Azután a Ráday Könyvesházat elvették tőle. De a kultúra szervezését, irodalmi estéit, kiállításait a Bakács-téri templomban vitte tovább. Nagyon sokat – amit csak tudott – megtett kultúráért, benne nagyszámú képzőművész, író, költő barátaiért…

Amikor elkezdtem a műcsarnoki munkát, az első kiállítást vele szövetkezve rendezhettük meg. Vendégkurátornak hívtam, művészkönyveket állítottunk ki: Illuminációk / A Gutenberg-galaxis stopposainak címmel. Szép és okos kiállítás volt, a megnyitó, az igen komoly „Könyv-olvasás kerekasztal beszélgetés”, „a Magyar Művészkönyvalkotók Társaságának estje” nagyon beleélős események lettek. A Gyurival – számomra mértékadó – közös baráttal együtt emlékezve rá, mondtuk róla, hogy igen, ”Orbán Gyuri a könyvkultúra utolsó mohikánja volt.”

Gyuri, nagyon hiányozni fogsz a magyar művészetnek – és nekem, örök barátodnak.

(2025. április 11., mucsarnok.hu. Megjegyzés: Orbán György április 6-án, vasárnap 17 órakor hunyt el, a cikkben tévesen szerepel az április 7-iki időpont.)

Meghalt Orbán György (Litera)

2025. április 7-én meghalt Orbán György, a Balassi Kiadó és a Ráday Könyvesház egykori alapítója és vezetője, a Fehér Rózsa-díjas kiváló kultúraközvetítő. 75 éves volt. 

---

Orbán György 1950-ben született Nagykanizsán. Édesapja, Orbán Nándor katonatiszt (majd ’48-tól segédmunkás) az 56-os forradalom idején a nagykanizsai nemzetőrség parancsnoka volt, ezért 1958-ban tíz év börtönbüntetésre ítélték.

A győri bencés gimnázium elvégzése után – mivel osztályidegenként esélytelennek tartotta bekerülését az egyetemre – nyomdai kéziszedő szakmunkástanuló lett Budapesten. 1976-ban végzett a pécsi egyetem jogi karán. Gyámügyi előadóként helyezkedett el Pécsett, majd 1984-ig a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége dél-dunántúli szervezetének volt a titkára. Ezt követően 1987-ig a nyíregyházi színház ügyvezető igazgatójaként, majd 1988-ig a Pest Megyei Tanács művészeti főelőadójaként tevékenykedett. 1991-ig a Színházi Intézet gazdasági igazgatójaként dolgozott, majd érdeklődése egyre inkább a könyvkiadás és -terjesztés felé fordult. 1992-től 2002-ig alapítótagja, résztulajdonosa és kereskedelmi igazgatója volt a Balassi Kiadónak, majd önálló könyvkereskedelmi vállalkozásba kezdett.

Irányítása alatt jött létre és működött a Balassi Könyvesbolt, a Kis Magiszter és a Ludwig Kortárs Művészeti Múzeum könyvesboltja. Ötletgazdája, szervezője, kivitelezője számos könyves rendezvénynek, eseményeket szervezett az Ünnepi Könyvhéten, a Budapesti Nemzetközi Könyvvásáron és a Frankfurti Könyvvásáron. Neki köszönhető a Könyv-Művész kiállítássorozat Budapesttől Stuttgartig. 2001 óta a rendezésében valósult meg a Ráday utcai Ünnepi Könyvhét, 2003 óta a Költészetnapi Fesztivál, 2002-től a Mester Kurzus irodalmi sorozat, majd a Ráday Kultucca.

Az általa alapított és vezetett Ráday Könyvesház az évek során a kultúra állandó szellemi műhelyévé vált, az értékesítés mellett foglalkozott könyvkiadással, az üzlet alatti boltíves pince pedig számos irodalmi-művészeti programnak adott helyet: többek között szerzői esteknek, költőtalálkozóknak, könyvbemutatóknak. Itt volt egy ideig a székhelye a Magyar Műfordítók Egyesületének, itt rendezték meg Metafora estjeiket, és itt tartott könyvheti rendezvényt a Litera is 2004-ben. A Ráday Könyvesház nemzetközi léptékben is jelentős sikerét mi sem bizonyítja jobban, minthogy Viktor Jerofejev orosz író 2009 novemberében az általa igazgatott Zebra Je kiadó elnökeként egy komoly orosz könyves részleget hozott létre a könyvesházban, vagy 2008-ban itt tartották a Ráday utcai Europoetica Nemzetközi Költészeti Fesztivált is.

Kultúraszervező tevékenységéért 2008-ban megkapta a Kultúraközvetítők Társasága által alapított Fehér Rózsa-díjat. Az utóbbi években a Ráday Soho projektmenedzsereként tevékenykedett. 

Önmagát „unterman”-nak tartotta, aki mindig legalul helyezkedik el, de az ő vállán nyugszik a produkció.

(2025. április, litera.hu. Megjegyzés: Orbán György április 6-án, vasárnap 17 órakor hunyt el, a cikkben tévesen szerepel az április 7-iki időpont.)

Orbán György estjei a Miatyánk Fesztiválon

• Nevek Napja – emlékezések egy forradalomra (2024)
• Utak Betlehembe – Vörös Istvánnal (2023)
• Az ember olvas (2021)
• „Ez a ti órátok és a sötétség hatalma” Lk 22, 53 – Emlékest a vértanúk és áldozatok: Salkaházi Sára, Bernovits Vilma, dr. Róna Andrásné dr. Jónás Magdolna, Fischer Béláné Féderer Leontin, Bátoriné és fia, Bátori István (a fűtő Pista) emlékére. (2020, 2023)
• Vak remény – Takács Zsuzsa versei (2019)

Kiállítások Orbán György szervezésében

• A DeForma Csoport porcelánkiállítása (altemplom, 2025)
• Paulikovics Iván: VIA CRUCIS (altemplom, 2024)
• Pataki Tibor: VÍZ (altemplom, 2023)
• Megemlékezés az asszonyok 1956. december 4-iki tüntetéséről (altemplom, 2021)
• Nevek Napja – rajzpályázat (plébánia, 2018)
• 6ok : (Kettőspont) (altemplom, 2017)
• Nevek Napja – nevek és fotók (plébánia, 2017, 2019, 2020)
• Nevek Napja – virrasztó fal (templom, 2016)

A kereszt felismert (Orbán György)