(Gregor Samsa utazó ügynök Átváltozásának hiteles története Franz Kafka író úr útmutatásai alapján – a padló hasadékaiból elbeszélve)

Az Átváltozások című operám részeként, Kovács Kristóf mélyen empatikus librettójára készült dalok nemcsak a főhős, Gregor Samsa vágyakozását fejezik ki egy elfogadó, szeretetteljesebb világ iránt, hanem – az emberi hangról és a zenéről vallott felfogásommal összhangban – a zene segítségével megnyugvást, vígasztalást hoznak számunkra, harmóniát és békét teremtve, sugározva. (Faragó Béla)

ESTE DAL

Hűvösebb lett
A nap eltűnőben a város szélein is túl van már
Kapualjakban megrázza magát az alkony
Fáznak a fák reszketnek a házak, dideregnek a villanypóznák
Hazatér, aki munkával töltötte a napját
Leül otthon
Nézi a szemközt nyíló ablakokat, de hiába
Senki se néz ki
Csak a ház zaja zúg a fülébe
Vízvezeték-hörgés, liftajtó-dobolás
Szél fuvolázik a kémény rései közt
Táncoltatja a port a szobában

ALKONY

Lám, itt van az alkony
Költők és rovarok órája
Odafent bambán hunyorognak az ostoba csillagok
Idelent meg az alkonyi cúg kergeti a pormacskákat
Hajnalig övék a világ
Bogárka, nem kell félni
A nappali fény az embereké
A bogárnak az árnyékban jobb lesz

JÓ’CCAKÁT!

Jó’ccakát!
A szemétben meghemperegsz
Olyan otthonos itt
Szaglászod a lábnyomokat
Gubbasztasz némán a szoba mélyén
Ne félj, elbuktál. Belefáradtál
Betakarózol a porba
A fejed alá papírt terítesz
A lábaidat magad alá húzod
Jó’ccakát!