Snétberger Ferenccel beszélgetek koncertje után

Az alábbiakban Snétberger Ferenc koncertje kapcsán mondott mondatait adjuk közre, szerkesztett formában.

Általában izgalmas templomban játszani, sok koncertem volt már Németországban, Olaszországban, Franciaországban valamilyen templomban. Az atmoszféra más. Nem koncerttermi. És az ember másként is játszik. Ez a varázs engem is megfog, inspirál. Gitárosként, főleg az improvizatív műfajokban van ennek nagy jelentősége.

Most is olyan sok levelet kaptam, köztük egészen intim, személyes élményekről is – én ezt a hatást a hely varázsával magyarázom, ami a közönségre is hat, nem csak a zenészre. Feleségem, Angéla olvasta fel ezeket az emaileket. Jól esett, meg is lepődtem és biztatásnak, bizonyítéknak tekintem.

Hagyományos jazz-zenekart, dobbal, hangszerekkel nehezen tudom elképzelni ilyen helyen. Másként, mást kell játszani itt.

Az akusztika is különleges, és komoly feladat elé állít. A Bakáts téri templom óriási tér, nagyon magas. Akárhányan vannak benne, akusztikailag keveset jelent. A hang hosszan jár, körbemegy, azt kell meghallani, ezzel a visszaérő hanggal kell számolni. Ilyenkor a kevés több. Gyönyörű, ahogy a hang visszajön!

Berlinben a Passionskirchében Jan Garbareket hallottam először. Aztán feleségem, aki koncertszervezéssel foglalkozik, elindított egy sorozatot, már 18 éve Karácsonykor van egy koncert. Nagyon szeretek itt is játszani. Kisebb és más alaprajzú a templom, ott inkább körben ül a közönség. Sötét van, csak két gyertya – már nem is kell hirdetni, elég, ha felrakják a Facebook-ra, sokan szeretik, várják az estet.

Örülnék, ha itt is sorozat jönne létre, lehetne tudni, hogy évente bizonyos napon ez a fajta koncert, ez a zene lesz. Biztos kialakul a törzsközönsége és várni fogják a napot.

Nagy dolog, hogy ilyen sokan jöttek el szombaton, nem is hittem, hogy ennyi ember befér. Még a földön is ültek!  Örülök a sikernek, ami nem csak az én sikerem, sőt nem csak a mi sikerünk, hanem a templomé és a közönségé is. Bízom benne, hogy lesz folytatás.

OGy

Az írás eredetileg a Szent Ferenc Hírmondó című plébániai értesítő 2014. októberi számában jelent meg.